श्री गजानन महाराज बावन्नी

Gajanan Bavanni — Fifty-two Verses to Gajanan Maharaj

संपूर्ण पाठ · Complete Gajanan Bavanni Stotra Lyrics

जय जय सद्गुरू गजानना ।रक्षक तुची भक्तजना ॥१॥

jay jay sadguru gajanana |rakshak tuchi bhaktajana ||1||

भावार्थ
बावन्नीची सुरुवात नमस्काराने नव्हे, जयघोषाने होते. आणि पहिल्याच ओळीत महाराजांना 'सद्गुरू' म्हटले आहे — देव नव्हे, गुरू. पुढच्या बावन्न श्लोकांत त्यांच्या लीला येतील, पण नाते हेच राहील: रक्षण करणारा गुरू आणि आश्रयाला आलेला भक्त.

निर्गुण तू परमात्मा तू ।सगुण रूपात गजानन तू ॥२॥

nirgun tu paramatma tu |sagun rupat gajanan tu ||2||

सदेह तू परि विदेह तू ।देह असूनि देहातीत तू ॥३॥

sadeh tu pari videh tu |deh asuni dehatit tu ||3||

भावार्थ
पहिले तीन श्लोक एकाच साच्यात ओतलेले आहेत — प्रत्येक ओळ 'तू' वर संपते, आणि प्रत्येक जोडी एक विरोध मांडते: निर्गुण–सगुण, सदेह–विदेह, देह–देहातीत. हे केवळ स्तुतीचे अलंकार नाहीत; पुढे येणाऱ्या उष्ट्या पत्रावळीच्या प्रसंगाची ही पूर्वतयारी आहे. देहात असूनही देहाच्या पलीकडे असणे म्हणजे काय, हे तो प्रसंग दाखवतो.

माघ वद्य सप्तमी दिनी ।शेगांवात प्रगटोनी ॥४॥

magh vadya saptami dini |sheganvat pragatoni ||4||

उष्ट्या पत्रावळी निमित्त ।विदेहत्व तव हो प्रगट ॥५॥

ushtya patravali nimitta |videhatva tav ho pragat ||5||

भावार्थ
महाराज प्रथम दिसले ते उष्ट्या पत्रावळीतले शिते वेचताना. कवी हा प्रसंग टाळत नाही, उलट त्यालाच 'निमित्त' म्हणतो — विदेहत्व सिद्ध करणारा पुरावा. ज्याला देहाची शुद्धाशुद्ध उरली नाही तोच देहातीत, हा युक्तिवाद तिसऱ्या श्लोकातून इथे येऊन पोहोचतो.

बंकटलालावरी तुझी ।कृपा जाहली ती साची ॥६॥

bankatalalavari tujhi |krupa jahali ti sachi ||6||

गोसाव्याच्या नवसासाठी ।गांजा घेसी लावुनी ओठी ॥७॥

gosavyachya navasasathi |ganja ghesi lavuni othi ||7||

तव पदतीर्थें वाचविला ।जानराव तो भक्त भला ॥८॥

tav padatirthen vachavila |janarav to bhakta bhala ||8||

जानकीरामा चिंचवणे ।नासवुनी स्वरूपी आणणे ॥९॥

janakirama chinchavane |nasavuni svarupi anane ||9||

मुकिन चंदुचे कानवले ।खाऊनि कृतार्थ त्या केले ॥१०॥

mukin chanduche kanavale |khauni krutarth tya kele ||10||

विहिरीमाजी जलविहिना ।केले देवा जलभरणा ॥११॥

vihirimaji jalavihina |kele deva jalabharana ||11||

मधमाश्यांचे डंख तुवा ।सहन सुखे केले देवा ॥१२॥

madhamashyanche dankh tuva |sahan sukhe kele deva ||12||

त्यांचे काटे योगबले ।काढुनि सहजी दाखविले ॥१३॥

tyanche kate yogabale |kadhuni sahaji dakhavile ||13||

कुस्ती हरिशी खेळोनी ।शक्ती दर्शन घडवोनी ॥१४॥

kusti harishi khelooni |shakti darshan ghadavoni ||14||

वेद म्हणुनी दाखविला ।चकित द्रविड ब्राम्हण झाला ॥१५॥

ved mhanuni dakhavila |chakit dravid bramhan jhala ||15||

जळत्या पर्यकावरती ।ब्रम्हगिरीला ये प्रचिती ॥१६॥

jalatya paryakavarati |bramhagirila ye prachiti ||16||

टाकळीकर हरिदासाचा ।अश्व शांत केला साचा ॥१७॥

takalikar haridasacha |ashva shant kela sacha ||17||

बाळकृष्ण बाळापूरचा ।समर्थ भक्तचि जो होता ॥१८॥

balakrushna balapuracha |samarth bhaktachi jo hota ||18||

रामदासरूपे त्याला ।दर्शन देवुनि तोषविला ॥१९॥

ramadasarupe tyala |darshan devuni toshavila ||19||

भावार्थ
बाळकृष्ण बाळापूरकर हे समर्थ रामदासांचे भक्त होते, म्हणून महाराजांनी त्यांना रामदासांच्याच रूपात दर्शन दिले. या दोन ओळींत बावन्नीचा एक ठाम विचार आहे: सद्गुरू भक्ताला आपले रूप स्वीकारायला लावत नाही, तो भक्ताच्या श्रद्धेचे रूप घेतो.

सुकलालाची गोमाता ।व्दाड बहू होती ताता ॥२०॥

sukalalachi gomata |vdad bahu hoti tata ||20||

कृपा तुझी होतांच क्षणी ।शांत जाहली ती जननी ॥२१॥

krupa tujhi hotanch kshani |shant jahali ti janani ||21||

घुडे लक्ष्मण शेगांवी ।येता व्याधी तूं निरवी ॥२२॥

ghude lakshman shegamvi |yeta vyadhi tun niravi ||22||

दांभिकता परि ती त्याची ।तू न चालवूनि घे साची ॥२३॥

dambhikata pari ti tyachi |tu na chalavuni ghe sachi ||23||

भावार्थ
बावन्नीत हा एकच श्लोक असा आहे जिथे महाराज कृपा *करत नाहीत*. दांभिकता चालवून घेतली जात नाही — आणि लगेच पुढच्या श्लोकात भास्कर पाटलांचा उद्धार येतो. दोन्ही शेजारी ठेवणे हा हेतुपुरस्सर रचनेचा भाग वाटतो: कृपेला पात्रता लागते, ती फुकट मिळणारी सवलत नाही.

भास्कर पाटील तव भक्त ।उध्दरिलासी तू त्वरीत ॥२४॥

bhaskar patil tav bhakta |uddharilasi tu tvarit ||24||

आज्ञा तव शिरसा वंद्य ।काकहि मानित तुज वंद्य ॥२५॥

ajna tav shirasa vandya |kakahi manit tuj vandya ||25||

विहिरीमाजी रक्षियला ।देवां तु गणु जव-याला ॥२६॥

vihirimaji rakshiyala |devan tu ganu java-yala ||26||

पितांबराकरवी लीला ।वठला आंबा पल्लविला ॥२७॥

pitambarakaravi lila |vathala amba pallavila ||27||

सुबुध्दी देशी जोश्याला ।माफ करी तो दंडाला ॥२८॥

subuddhi deshi joshyala |maf kari to dandala ||28||

सवड्द येथील गंगाभारती ।थुकुंनी वारिली रक्तपिती ॥२९॥

savadda yethil gangabharati |thukunni varili raktapiti ||29||

पुंडलिकांचे गंडांतर ।निष्ठा जाणुनि केले दुर ॥३०॥

pundalikanche gandantar |nishtha januni kele dur ||30||

ओंकारेश्वरी फुटली नौका ।तारी नर्मदा क्षणात एका ॥३१॥

omkareshvari phutali nauka |tari narmada kshanat eka ||31||

माधवनाथा समवेत ।केले भोजन अुच्छिष्ट ॥३२॥

madhavanatha samavet |kele bhojan uchchhishta ||32||

लोकमान्य त्या टिळकांना ।प्रसाद तूंची पाठविला ॥३३॥

lokamanya tya tilakanna |prasad tunchi pathavila ||33||

भावार्थ
लीलांच्या यादीत लोकमान्य टिळकांचे नाव येते, हे लक्षात घेण्यासारखे. महाराजांची समाधी १९१० ची; टिळक तेव्हा हयात आणि प्रसिद्धीच्या शिखरावर. या एका ओळीने बावन्नी पुराणकथेतून बाहेर येऊन नोंदींच्या इतिहासाला स्पर्श करते — आणि पुढच्या दहा श्लोकांतील साक्षीदारांची नावेही तशीच खरी आहेत.

कवर सुताची कांदा भाकर ।भक्षिलीस त्वा प्रेमाखातर ॥३४॥

kavar sutachi kanda bhakar |bhakshilis tva premakhatar ||34||

नग्न बैसुनी गाडीत ।लिला दाविली विपरीत ॥३५॥

nagna baisuni gadit |lila davili viparit ||35||

बायदे चित्ती तव भक्ती ।पुंडलिकावर विरक्त प्रीती ॥३६॥

bayade chitti tav bhakti |pundalikavar virakta priti ||36||

बापुना मनी विठ्ठल भक्ती ।स्वये होशि तू विठ्ठल मूर्ती ॥३७॥

bapuna mani vitthal bhakti |svaye hoshi tu vitthal murti ||37||

कवठ्याचा त्या वारक-याला ।मरीपासूनी वाचविला ॥३८॥

kavathyacha tya varaka-yala |maripasuni vachavila ||38||

वासुदेव यति तुज भेटे ।प्रेमाची ती खुण पटे ॥३९॥

vasudev yati tuj bhete |premachi ti khun pate ||39||

उध्दट झाला हवालदार ।भस्मिभूत झाले घरदार ॥४०॥

uddhat jhala havaladar |bhasmibhut jhale gharadar ||40||

देहांताच्या नंतरही ।कितीजणा अनुभव येई ॥४१॥

dehantachya nantarahi |kitijana anubhav yei ||41||

भावार्थ
इथे चरित्र संपते आणि साक्ष सुरू होते. आधीचे सदतीस श्लोक हयातीतल्या लीलांचे; पुढचे तीन समाधीनंतरचे. आणि ४४ व्या श्लोकात 'आज मितीला' असे म्हणून कवी वर्तमानकाळात येतो — भूतकाळातली गोष्ट नव्हे, चालू अनुभव, हा या रचनेचा मुख्य दावा आहे.

पडत्या मजुरा झेलियले ।बघती जन आश्चर्य भले ॥४२॥

padatya majura jheliyale |baghati jan ashcharya bhale ||42||

अंगावरती खांब पडे ।स्त्री वांचे आश्चर्य घडे ॥४३॥

angavarati khamb pade |stri vanche ashcharya ghade ||43||

गजाननाच्या अद्भत लीला ।अनुभव येती आज मितीला ॥४४॥

gajananachya adbhat lila |anubhav yeti aj mitila ||44||

शरण जाऊनी गजानना ।दुःख तयाते करि कथाना ॥४५॥

sharan jauni gajanana |duhkha tayate kari kathana ||45||

कृपा करि तो भक्तांसी ।धावुनी येते वेगेसी ॥४६॥

krupa kari to bhaktansi |dhavuni yete vegesi ||46||

गजाननाची बावन्नी ।नित्य असावी ध्यानीमनी ॥४७॥

gajananachi bavanni |nitya asavi dhyanimani ||47||

बावन्न गुरूवारी नेमे ।करा पाठ बहू भक्तीने ॥४८॥

bavanna guruvari neme |kara path bahu bhaktine ||48||

भावार्थ
बावन्न श्लोक, बावन्न गुरुवार — रचनेचा आकार आणि व्रताचा आकार एकच आहे. म्हणूनच हिचे नाव 'बावन्नी'. एक वर्षभराचा नेम, आठवड्याला एक पाठ; आणि तो नेम पाळणाऱ्याला वर्षाच्या शेवटी बावन्नी तोंडपाठ झालेली असते. रचनेतच पद्धत बांधून ठेवली आहे.

विघ्ने सारी पळती दूर ।सर्वसुखाचा येई पुर ॥४९॥

vighne sari palati dur |sarvasukhacha yei pur ||49||

चिंता साऱ्या दुर करी ।संकटातूनी पार करी ॥५०॥

chinta sarya dur kari |sankatatuni par kari ||50||

सदाचार रत सद् भक्ता ।फळ लाभे बघता बघता ॥५१॥

sadachar rat sad bhakta |phal labhe baghata baghata ||51||

भावार्थ
फलश्रुतीत एक अट घातलेली आहे आणि ती सहज निसटते: फळ मिळते ते 'सदाचार रत' भक्ताला. बावन्न गुरुवारांचा नेम पुरेसा नाही; वागणूक तशी हवी. आधी दांभिकतेला नकार देणारा तेविसावा श्लोक आणि हा — दोन्ही एकच गोष्ट सांगतात.

भक्त बोले जय बोला ।गजाननाची जय बोला ॥५२॥

bhakta bole jay bola |gajananachi jay bola ||52||

भावार्थ
शेवटच्या श्लोकात नाममुद्रा नाही — 'भक्त बोले'. कवीचे नाव नाही, कोणीही भक्त. आणि पहिल्या श्लोकातला जयघोष इथे परत येतो, आता म्हणणाऱ्याच्या तोंडी. रचना जिथून सुरू झाली तिथेच संपते, पण 'जय जय सद्गुरू' म्हणणारा आता वाचक असतो — बावन्नीचा शेवट वाचकाला रचनेत सामील करून घेतो.

Gajanan Bavanni विषयी · About this text

Gajanan Bavanni (गजानन बावन्नी) is the fifty-two verse Marathi stotra to Shri Gajanan Maharaj of Shegaon, recited on Thursdays — verse ४८ prescribes fifty-two consecutive Thursdays as the traditional vow. Verses ४ to ४३ walk through the leelas of the saint's life in order, from his appearance at Shegaon on Magh Vadya Saptami to the miracles reported after his samadhi in 1910, so the poem doubles as a compressed charitra. Read the complete Gajanan Bavanni lyrics below in Marathi, with easy Roman script and भावार्थ.

पाठभेद · This page follows the Operator's household paath, checked line by line against a printed copy supplied by a reader. Two readings in that printed copy differ and are recorded here: verse ४३ prints स्ञी, a compositor's slip for स्त्री; and verse ५० prints चिंता साया where the household reading — followed on this page — is चिंता साऱ्या. Verse ५२ is the one worth naming: this page reads भक्त बोले जय बोला, with no poet's signature at all. Some printed copies read सुरेश बोले, and most websites credit the bavanni to Sant Dasganu Maharaj, whose गजानन विजय ग्रंथ verses ४–४३ summarise — but the text as recited here signs itself for no one. If your family's paath differs, please use the feedback button at the foot of the page — we will record the variant.

अक्षर · Reading type

Applies to every page and is remembered on this device.

प्रतिमा · Save or share as an image

The complete Gajanan Bavanni on one image — tap to open it full size, then press and hold to save, or forward it on WhatsApp. Free, no watermark.

Gajanan Bavanni lyrics in Marathi — श्री गजानन महाराज बावन्नी, complete text
श्री गजानन महाराज बावन्नी — complete stotra lyrics

तुमचा अभिप्राय · Your feedback

चूक आढळली? पाठभेद आहे? कोणत्याही भाषेत लिहा — मराठी, हिंदी किंवा English.